Szelektív mutizmus szülői szívvel

Ez egy nagyon nehéz kérdés! Minden szülőnek óriási felelősség nyomja a vállát, amikor intézményt választ a gyerekének, ez egy mutista gyerek esetén sincs másképp. A mi példánkat tudom elmesélni nektek, hogy melyek voltak azok a fő szempontok, amiket mérlegeltünk.

Először is olyan intézményt kerestünk, ahol nem a teljesítményen és a plusz lehetőségeken, külön foglakozásokon van a hangsúly, hanem elsősorban a kisgyermek személyiségének fejlődésén munkálkodnak. Lehetősége lesz a kortársakkal való szabad játékra, sok olyan tevékenységre, amelyek egy óvodás gyerek életkori sajátosságainak megfelelnek. Meséket hallgatnak, zenélnek, báboznak, a legfontosabb pedig, hogy sokat játszhatnak irányítás nélkül. Az érzelmi biztonság, a nevelés az elsődleges cél, nem csupán az oktatáson és ismeretátadáson van a hangsúly. Az „tanagyag begyűjtése” nálunk csak másodlagos kérdés volt. Arra fordítottuk a figyelmünket inkább, hogy egy olyan szeretetteljes közeget keressünk, amelyben kibontakozhat, nyugalmasan telnek majd a mindennapok és gyerek maradhat. Van idő őt megérteni, felfedezni és értékelni egyénileg is. Türelmesek lesznek vele, meleg és békés környezetben fejlődhet.

Ha lehet, ne legyen tömegintézmény. Minden kisgyermek érezze magát fontosnak, kapjon elegendő figyelmet. Egy mutista kisgyerek egyébként is jóval több figyelmet igényel a pedagógus részéről, hiszen csak nonverbálisan fejezi ki magát. Ha túl sok gyerek van egy intézményben, túl nagy a tömeg, sok lehet az állandó új inger a gyerek számára és a pedagógusnak is sokkal nehezebb differenciálni. Úgy gondolom, egy kisebb közösség családiasabb, bensőségesebb légkört tud kialakítani, amelyben sok az állandó pont, a viszonylag könnyen kiismerhető szokások és személyek. A kislányomnak ez egyfajta támaszt nyújt, tudja, hogy kire és mire számíthat, mi fog történni vele.

Azt is nagyon üdvözöltük, hogy szuper óvoda-iskola átmenet van az intézményben. Tehát, ha itt jól érzi magát a kislányunk és elfogadják, ha esetleg elindul a beszéd is, akkor nem kell szembenézni hat évesen egy durva környezetváltással. Ez előfordulhat, hogy visszavetné a fejlődésben. Ki kell emelnem azonban, hogy valamelyik mutista gyereket pontosan egy környezetváltozás mozdít előre, tehát ez nem biztos, hogy mindenkire igaz. Viszont a lehetőség adott, hogy itt maradjunk, váltani innen is bármikor tudunk. Már nagycsoportban sokszor találkoznak a leendő tanító nénikkel, átjárnak az iskolába és megismerkednek velük. A tanító nénik különböző foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek, ahol kiderülhet már az iskolába kerülés előtt, hogy kivel szimpatizál a gyerek.

Ez egy tiszta csoportos óvoda, ami azt jelenti, hogy ugyanazokkal a gyerekekkel mehet tovább, mi nagyobb esélyt láttunk így egy szorosabb baráti kapcsolat kialakulására is. A pici gyerekek nagyon elfogadók még, könnyebben tolerálnak problémás gyerekeket, tudnak természetesen viselkedni. Így talán kikerülhetjük a későbbi kiközösítést. A mi esetünkben így is történt, a gyerekek nagyon aranyosan befogadták és elfogadták, hogy ő nem beszél. Nagyon jól esett szülőként látni, hogy ezek a picikék gond nélkül tudnak barátkozni a lányommal. Nem is érdekli őket, hogy nem szóban válaszol, szeretik őt így és kész. Szeretnek vele párban állni, hívják játszani és ők szívesen elbeszélgetnek vele, még ha ez egyoldalú is. (Igazából azért mégsem egyoldalú, hiszen más módon, nonverbálisan kommunikál velük a kislányom.)

Természetesen az intézményeket sosem lehet külön választani a benne dolgozó pedagógusok személyétől. A jó pedagógus személyisége nagyon fontos, erről egy másik részben fejtem ki a véleményem és a tapasztalataimat. Olvasd el majd azt is, ha érdekel!:)

Persze leszögezhetjük, hogy saját véleményünk, érzéseink mindig tükröződnek a gyerek felé. Tehát, ha mi elkötelezettek vagyunk valami iránt, azt érzi a gyerek. Fontos, hogy ezek a gyerekek sokkal jobban érzékelik, megélik a környezetük által közvetített érzelmeket. Mindenképpen olyan helyet kell választanunk, ami a családhoz illik. Beilleszthető a napi rutinba, mert például útba esik, vagy már nagyobb tesó odajár, vagy járt és kényelmet, biztonságot nyújt. Egyetértünk az ottani nevelési elvekkel, tehát mi is hasonlóképpen gondolkozunk. Amikor belépünk az épületbe, jól érezzük ott magunkat, otthonosnak találjuk. Ez mindenkinek különböző dolgokat jelenthet.

Összegezve azt javaslom, mivel szabad intézményválasztás van, hogy bízzunk a megérzéseinkben! Tudom, hogy én most óvodaválasztásról írtam ebben a részben, de talán ezek a szempontok egy iskolánál is ugyanolyan hasznosíthatók.