Szelektív mutizmus szülői szívvel

Nagyon fontosnak tartom szülőként és pedagógusként is, hogy meg kell tanulnunk helyesen kommunikálni a gyerekekkel. Nagyon nem mindegy, hogyan fogalmazunk meg dolgokat. Kérünk-e vagy utasítunk. Motiválunk-e vagy megalázunk. Egyrészt fontos a felnőttek közti kommunikáció, ami a gyerek szeme előtt zajlik, (és ami a háta mögött, hiszen azt is érzik). Mintát adunk a gyereknek. A jó minta ragadós, meg sajnos a rossz is. Pontosan ezért nekünk felnőtteknek kell ezt kontrollálnunk, mit tanítunk. Persze életszerű legyen, hiszen nem vagyunk robotok sem és csak akkor lesz önazonos, ha tényleg belőlünk fakad. Ha nem vagyunk önazonosak, akkor a képmutatás előbb ragad a gyerekre, mint a #jó kommunikáció.

Figyelnünk kell arra, milyen szavakat használunk, hiszen a szavaknak erejük van. Ha megalázunk vele, megkarcoljuk a gyerek lelkét és ott maradhat hosszú ideig, akár egy életen át. Nyilván a mindennapokban sokszor kell eligazítani egy gyereket, mert most tanítjuk meg neki, mik a helyes viselkedési szabályok, ő pedig teljesen természetes módon minden határt feszeget majd, ezért nem hagyhatjuk magára. Tehát rá kell szólni! Viszont nem mindegy, hogy ezt hogyan tesszük. Én mindig azt tartottam szem előtt, hogy ne bántsam vele a személyét, a lelkét. Ne ragasszak rá bélyeget, hiszen ő majd úgy alakítja ki saját énképét, amit mi megfogalmazunk róla. Mindig próbáltam a cselekedetet bírálni, nem őt. Például soha nem mondtam, hogy rossz vagy. Mindig konkrétan fogalmazzunk, ami a gyereknek érthető. Például nehezen érti, hogy szófogadatlan vagy neveletlen. Mondjuk inkább, hogy „Ne dobáld a legót!”, még jobb, ha pozitívba fordítjuk: rögtön megtanítjuk, hogy mit csináljon helyette. Akár megkérhetjük, hogy inkább építsünk belőle egy szép kastélyt, vagy inkább tegyük a helyére! Tanítsunk lehetőségeket, amivel gazdálkodhat.

Tudni kell azt is, ha feszült, akkor úgy, ahogy nekünk felnőtteknek is, ki kell engedni a gőzt. Ajánlhatunk ehhez játékokat (lufipukkasztó), sporttevékenységet (foci, labdapattintás falhoz), ahol ezt megteheti. Mi rendszeresen alkalmazunk #szorongásoldó technikákat, relaxációs mesekönyveket (Buborékrepülés) is a felhalmozódott feszültség oldására. Mikor az oviból hazaér, értelemszerűen elkezd kifelé tombolni, ugyanis egész nap lefojtotta magát. Nálunk nagyon gyakori, hogy fel-alá futkározik a lakásban és kiabál, sikítozik. Nyilvánvalóan elnézően fogadjuk ezt itthon, alkalmazkodtunk ehhez.

A következő lépés, hogy mindig megbeszéljük, ha nem volt helyénvaló a viselkedése, hogyan tudja azt kijavítani, hogy teheti jóvá. Szabad hibázni, mi is hibázunk. Lehet bocsánatot kérni szóban, de akár cselekedettel is. Az én kislányomnak rendkívül erős az akarata és nehezen kér bocsánatot, főleg mivel ezt is szavakkal kéne kifejezni. Egy ilyen negatív helyzetben mindig adok neki elég időt, hogy elvonuljon és megnyugodjon. Egy felfokozott szituációban senki nem tud józanul gondolkozni. Roppant hasznos, ha elvonulunk egy kicsit és magunkban vagyunk. Azt mondják, ha valakire mérges vagy, számolj el tízig, mi gyakran százig is számolunk. Valamikor nem sikerül egyedül megnyugtatnia magát, akkor szépen lassan közelítek hozzá. Rendkívül kitartónak kell lennem, de megéri. Mikor teljesen megnyugszik, csodás dolgokat fogalmaz meg, ami bőven elég a megbocsájtáshoz. Időnként azért bélyegezem a gyereket, de akkor csakis pozitív bélyeget ragasztok rá. Például: Szép vagy!, Okos kislány vagy!, Jószívű vagy! stb. Persze a "hogyan dicsérjünk hatékonyan" kérdéskörnek is megvan a tanulható verziója.

Itt pedig már el is érkeztünk az önbizalomnöveléshez! Kifejezések tárháza áll ma már rendelkezésünkre, amivel növelhetjük gyermekünk önbizalmát! Például: Képes vagy rá!, Tudom, hogy meg tudod csinálni!, Menni fog, szorítok!, Bízom benned!, Szeretünk!, Büszkék vagyunk rád és büszke lehetsz magadra!, Szükségünk van rád, nélküled nem ment volna! stb. Természetesen az önbizalomnövelés egy nagyon hosszú út, amelyet egy életen át gyakorlunk. Mi szülőként nem csak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítani próbáljuk a kislányunknak, hogy mennyi mindenre képes. Saját erejéből diadalt arathat. Érettségének megfelelően kérünk tőle dolgokat és bízunk rá feladatokat, amelyek eredményes elvégzése nagy önbizalmat ad neki.  Fontos, hogy érezze, megbízunk benne, korához mérten vannak dolgok, amelyekben önállóan dönthet és saját, önálló sikert arathat.

Remélem kipróbáljátok, hátha nektek is működik! Nálunk ez bevált!