Szelektív mutizmus szülői szívvel

Tapasztalatból azt kell mondanom, minden emberi kapcsolatunk alapja a jó kommunikáció. Nagyon fontos megtanulnunk megfelelően kifejezni, hogy mit is akarunk közölni a másikkal. Ez természetesen jól elsajátítható és fejleszthető.

A gyereknevelésben is elengedhetetlen jól kommunikálni a gyerekkel. Ezt minden kisgyerek igényli, de a mutista gyereknél ez egy kardinális kérdés.

A jó kommunikáció nemcsak a gyerek-szülők és szülő-szülő kapcsolatban hangsúlyos, hanem véleményem szerint egy-egy probléma megoldásához is nélkülözhetetlen. Kiegyensúlyozott anyára van szüksége a gyereknek, akin érzi, hogy magabiztos. Hogy lehetsz te is magabiztos? Nagyon nehéz kérdés. El kell kezdeni a magaddal való helyes és néha szörnyen bántó önismereti beszélgetést, tehát magunkkal is jól kell kommunikálni.

Ha érzelmi biztonságot akarsz nyújtani egy ilyen rendkívül szorongó gyereknek, először saját magadat kell nagyon megerősítened és elindulni az önismeret fájdalmas, megrázó, de egyben nagyon is építő útján. Én például rengeteg önismereti könyvet olvastam el. Jó szívvel tudom ajánlani magyar szakemberek könyveit. Nagyon gyorsan és jól emészthetők a különböző pszichológusok előadásainak válogatásai, például A családi boldogság vagy családi pokol. Hallgattam előadásokat (Nyitott Akadémia előadásai, Dr. Bagdy Emőke, Dr. Almási Kitti előadásai stb.), melyek sorban hozták a különböző felismeréseket, hogy miért reagálok így bizonyos helyzetekre. A felismerések után következett az egyre erősebb kontroll saját magam felett. Ez nagyon fontos volt, hiszen a kislányomat minél több inger érte, halmozódott a szorongást okozó helyzetek száma és bizony nem kicsit tette próbára az ember idegrendszerét. Ahhoz, hogy őt tisztán lássam ezekben a helyzetekben és segíteni tudjam, magamat kellett olyan állapotba hozni, hogy képes legyek rá.

Nem mindegy az ember hogyan fogalmaz, nem hiába mondják: „Megszólalsz, megmondom ki vagy.” Ha felismertük és megfogalmaztuk magunkban, hogy mit szeretnénk elérni, vagy közölni a másikkal, olyan formában kell ezt kifejezni, hogy ne vegye a személye elleni támadásnak. Ne az legyen a cél, hogy őt lenyomjam és minél hamarabb csatát nyerjek, mert ilyen módon háborút fogok veszíteni. Arra törekedtem, úgy magyarázzak el dolgokat a lányomnak, hogy ebből ő is tanulja meg kifejezni és elmondani a saját érzelmeit. Ez volt az elsődleges cél. Ha meg tudja mondani nekem, hogy mi zajlik benne, min őrlődik, akkor talán könnyebben értem meg őt én is, tudok rajta segíteni. Az első lépés az volt, hogy amikor én magam kerültem nehéz helyzetbe, elmondtam és megfogalmaztam neki, mit érzek. Tudtára adtam, megengedhetjük magunknak, mert emberből vagyunk, hogy rosszul érezzük magunkat, hogy dühösek és mérgesek is lehetünk vagy akár csalódottak stb., rengeteg arcunk van.

Aztán nem csak negatív érzelmeink, hanem pozitívak is vannak. Azokat pedig ugyanolyan fontos kimondani, sőt! Nyugodt szívvel használhatunk olyan szavakat és kifejezéseket, hogy „Boldog vagyok!, „Jó kedvem van!”, „Örülök, hogy kedves voltál velem!”, „Nagyon jól esik, hogy megértesz!”

Rengeteg jó könyv segít bennünket ebben, mi például itthon rendszeresen olvassuk a gyerekeknek Kádár Annamária érzelmi intelligenciát fejlesztő mesekönyveit és a Képes Vagyok Rá könyveket is csak ajánlani tudom. Konkrét, rendkívül jól használható mondatokat adnak az ember szájába, amik a sikeres gyerekneveléshez elengedhetetlenek. Nekünk legalábbis segítségünkre voltak.

A mi családunk így indult el a jó kommunikáció útján és még mindig tanuljuk, egy életen át…