„Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
(Antoine de Saint-Exupéry)
Ezen a blogon egy szelektív mutista kislány anyukájának bejegyzéseit olvashatjátok. A szelektív mutista kisgyerekre jellemző, hogy nem beszél másokkal, csak a szűk családdal, az intézmény keretein belül akár teljesen néma, enyhébb esetekben választott személlyel vagy kortársaival esetleg suttog. Nem kommunikál verbálisan, egyéb módon érteti meg magát, például mutogat. Szemkontaktust nem veszi fel, lehajtja fejét és próbál észrevétlen maradni. Ha hozzászólnak, még kisebbre húzza össze magát. Súlyosabb esetekben még a test is lemerevedhet.
Azért indítottam el a blogot, hogy minél több családnak segíthessek azzal, hogy elmesélem saját élményeinket, betekintést nyerhettek a mindennapjainkba. Elmesélem, hogy milyen sok irányú dologgal állunk szemben és ennek a különleges betegségnek ezer pillére van, melyet folyamatosan figyelni kell és lavírozni, hogy egy élhető és boldog családi életet teremthessünk egy ilyen különleges kisgyerekkel is.
Mivel pedagógusként dolgozom, ebből a szemszögből is van rálátásom. Talán a személyes tapasztalataim hasznosak lesznek számotokra is. Bízom benne, hogy velem tartotok és sok felhasználható információt és tanácsot találtok majd itt. Ezenkívül pedig, amiben biztos vagyok, hogy ti, akik ugyanebben a helyzetben vagytok, megerősödtök, hogy nem vagytok egyedül és megértelek benneteket, megértjük egymást.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
